Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Visszaemlékezés

2007.12.30

                             Visszaemlékezés három évtizedre

A nagy múltú szolnoki cukorgyár kerékpáros szakosztályába az egykori iskolatársam vitt el. A történethez hozzátartozik, hogy ő utána nemsokára befejezte a sportot.Nem igazán kedvelte meg a sportágat. Nekem könnyen sikerült mert, találkoztam egy olyan edzővel, akitől megtanultuk a sportiránti szeretetet, ő volt id.Deák István. Sokat tanulhattunk az idősebb versenyzőtől Horváth Lacitól /Kacsától/, aki már akkor érett versenyző volt. Sok kitartó munka után többen is aranyjelvényes ifjusági versenyzők lettűnk: Deák Miki, Péntek István és jómagam Labancz István. Ahogy teltek az évek mindig jobb és jobb versenyzők lettünk. Rengeteg versenyt nyertünk, és indulhattunk nemzetközi versenyeken, de már ott nem olyan sikerrel. Következő években első osztályú sportolókká váltunk. Katonai szolgálatomat is sport században töltöttem el. Lassan mindenki befejezte az aktiv sportolást, utána amatőrként már csak én kerékpározom. Nagyobb űr után egyre több fiatal csapódott mellém, akikkel renszeresen edzünk és versenyekre járunk. Évente 6-10 000 km amit esőben, fagyban megteszünk.             

 Ui: Amikor ezt a nosztalgiámat irom, most dőlt el, hogy bezárják a cukorgyárat, ezzel a szakosztály is romba dőlt.

 Kép

 Labancz István   /Labics/ 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.